A térbeli látás (sztereolátás), vagyis az, hogy a tárgyakat „mélységükben” érzékeljük, a két szemmel való látásból fakad. Mindkét szemünk retináján egy-egy sík kép jön létre az adott tárgyról, ám ezek kissé más perspektívájúak. A két képet az agy a látásközpontban egy képpé egyesíti, amely számunkra a térbeliség benyomását kelti. Charles Weatstone 1832-es találmánya, majd Sir David Webster 1849-ben tökéletesített lencsés sztereonézője ugyanezt a folyamatot követi. A fényképfelvételeket olyan géppel készítik, melynek kis távolságban (kb. az emberi szem pupillájának egymástól való távolságában) két objektívje van. Az ugyanarról a tárgyról készült két fotót egymás mellé kartonlapra kasírozzák fel, majd a fotográfiák valóságszerűbb (és egyben nagyobb) visszaadása érdekében a sztereoszkóp lencséjén keresztül nézik („tömörlátvány”). A sztereoszkópok az 1850-es évektől kezdve egészen a 20. század első két évtizedéig a legnagyobb népszerűségnek örvendtek.
OPKM - KDS
Comments